Forint gyengülés várható!

    Készült: 2013. I. 27.       Grafikonok frissítve: 2013. III. 15.

Nagyításhoz kattints a képre!

Az utóbbi hetekben egyre világosabbá vált, hogy az euró forint árfolyama tartósan a 300-as szint fölé kerülhet. Ha marad az eddigi ciklikusság, akkor a következő hónapokban a forint gyengülése lesz jellemző. Az árfolyam tavaly év végén tört ki a háromszög alakzatból, a görbe valószínűleg még hosszú ideig a kék trendvonal fölött fog ingadozni. Tehát a technikai elemzés is azt valószínűsíti, hogy az euró drágulni fog a forinttal szemben, de azt gondolom, hogy fundamentális alapon sokkal erősebb érveket lehet megfogalmazni.

A forint árfolyamát rövid és közép távon elsősorban a nemzetközi pénzpiaci hangulat ingadozása és a hazai gazdaságpolitika határozza meg. Az utóbbi az árfolyamszinteket és az időzítést tekintve is kiszámíthatóbb. Egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a kormány a forint gyengítését tervezi. Egymást érik azok a kormányzati megnyilvánulások, amelyek arról szólnak, hogy a nemzeti banknak részt kell vennie a gazdasági növekedés beindításában. Márciustól nyílván olyan jegybankelnökünk lesz, aki ezzel a nézettel teljes mértékben azonosulni tud. A jobboldali gazdasági sajtóban rendszeresen lehet olyan cikkeket olvasni, amelyekben – a növekedés érdekében – gyengébb forint szükségességét hangsúlyozzák. Folyik a közvélemény felkészítése. A deviza lakáshitelesek egy jelentős részén segített a végtörlesztés illetve az árfolyamgát. A 2008-as válság előtt felvett autóhitelek nagy része már törlesztve lett vagy a futamidő vége felé jár. (Aki csak 10 évre felvett hitelből tudott autót venni, az még a tőke felét sem törlesztette, de ez a réteg soha nem is tartozott Orbán gazdaságpolitikájának kedvezményezettei közé.) Az állam most szabadítja meg az önkormányzatokat a deviza hiteleiktől.

Azt hiszem, a döntéshozók vállalható mértékű politikai kockázatnak gondolják a forint gyengítését a növekedés beindítása érdekében.

Egy ilyen vagy ehhez hasonló terv ésszerű stratégiának tűnhet:

• A jegybank csökkentené a kamatait, ami segítené a beruházó és ezért hiteleket felvevő vállalatokat. Az alacsonyabb kamatszint az államadósság kamatterheit is mérsékelné.
• A jegybank egyéb csatornákon keresztül is növelhetné a kibocsájtott pénzmennyiséget.
• A nagyobb pénzmennyiség növelné az inflációt. Ha a pénzromlás késve épül be a bérekbe illetve a szociális ellátásokba, akkor az átmenetileg javítja a cégek eredményességét és a költségvetés pozícióit.
• A magasabb infláció és az alacsonyabb kamatszint miatt a külföldi befektetők számára kevésbé lenne vonzó célpont a magyar állampapír, de amíg tart a globális likviditásbőség, ez nem okozna problémát. Pánikidőszakban viszont a jegybank kedvező árfolyamon megvásárolhatná a menekülő spekulánsoktól az államkötvényeket.
• A külföldi tőke menekülése a forintot is gyengítené, ilyenkor a jegybank a devizatartalék felhasználásával olcsón venne forintot. A pénzpiaci vihar elmúltával, mint mindig, visszatérnének a spekulánsok, és jegybanki intervenció nélkül is a kívánatos szint közelében stabilizálódna a forint.
• Ha csökken a jegybanki devizatartalék, akkor annak finanszírozási költsége is csökken.
• A jelenleginél alacsonyabb forint árfolyam közvetlenül is segítené az exportra termelő vállalatokat, az import drágulásán keresztül pedig a hazai piacon értékesítő cégek is kedvezőbb helyzetbe kerülnének.

Zseniálisnak látszó terv. Szerintem két baj van vele:

• Tartósan magas infláció senkinek sem jó. Azt idővel le kell szorítani, ami hasonló növekedési áldozatot kíván, mint amilyen mértékben most a pénzromlás hozzájárulhat a fellendüléshez.
• Ha végigsöpör egy komolyabb válság a világ pénzügyi rendszerében, akkor nem biztos, hogy elég lesz a lecsökkent devizatartalék a forint stabilizálásához. Egy ilyen esetben nem lenne más választás, mint a drasztikus kamatemelés, az pedig lenullázná az összes addigi eredményt.

Tehát a forint gyengítése kockázatos stratégia, de azt hiszem, az ezzel kapcsolatos döntés már megszületett. Sőt a végrehajtása is elkezdődött, a monetáris tanács a kormány által delegált külső tagok szavazataival már többször csökkentette az alapkamatot. A vezetőváltás a jegybank élén csak magasabb fokozatba fogja kapcsolni a folyamatot.

Feltételezésem szerint a kormány által megcélzott árfolyamszint a 300-330 forintos sávban fog húzódni, hiszen 290-es euró árfolyamnál a forint gyengülését eredményező nyilatkozatok, illetve döntések születtek. 330 forint környékén viszont a politika alighanem vissza fog riadni saját döntésének mellékhatásaitól. A Fidesz vezetői a választásokhoz közeledve biztosan nem akarnak túl gyakran „Újabb történelmi mélyponton a forint!” címmel megjelenő híreket látni.

A külföldi befektetők hangulatának alakulása sajnos sokkal bizonytalanabbul jelezhető előre, mint a hazai gazdaságpolitika iránya. A globális piacot most likviditásbőség jellemzi. Az amerikai, az európai és a japán központi bank is nulla körül tartja az irányadó kamatát. Öntik a pénzt a gazdaságba. A befektetők kockázatvállalási hajlandósága magas. Ez segíti a forintot, mert a magyar értékpapírok kamatfelára csábítja a hozamot vadászó spekulánsokat. A pénzpiaci klíma igen nagy valószínűséggel rosszabbra fog fordulni, csak azt nem tudni, hogy mikor.

A múltbeli tőzsdei ciklikusság nem nyújt komoly segítséget. 1994 volt a mexikói peso-válság mélypontja. 1998-ban értük el a gödör alját a délkelet-ázsiai illetve orosz összeomlás során. 2002-re eresztett le az internetes lufi. 2008 pedig az amerikai jelzálogpiaci válság jegyében telt el, a mélypontot 2009 márciusában értük el.

Korábban viszonylag megbízhatóan négy évenként jöttek a problémás időszakok, de a legutolsó ciklus már hat évet ívelt át. Ennek szerintem az a magyarázata, hogy 2002 után – a gazdasági növekedés beindításának érdekében – folyamatosan elérhetőek voltak az alacsony kamatozású hitelek, ami két évvel eltolta a recessziós időszak kezdetét. Így nem a menetrend szerinti 2006-ban jött a pánik, hanem csak két évvel később. A plusz kettő jó évért cserébe megkaptuk az utóbbi hét évtized legsúlyosabb recesszióját.

Jelenleg Amerikában, Japánban és néhány európai országban megállíthatatlanul növekszik az államadósság, ezt finanszírozandó a jegybankok öntik a pénzt a gazdaságba. A likviditás növelés már alig leplezett módon kezd átcsapni fedezetlen pénzkibocsájtásba. (Az USA-ban állítólag komolyan felmerült, hogy a kincstár készít egy ezermilliárd dollár (!) névértékű platina emlékérmét, amit elad a jegybanknak, így kijátszva a pénzkibocsájtásra és a költségvetési hiányra korábban – a mainál józanabb időszakban – meghozott törvényeket.)

A mostani folyamatoknak szerintem két kimenetele lehet:

• A hosszú ideig fenntartott likviditás bőség hasonló piaci anomáliát fog kitermelni, mint az amerikai jelzálogpiaci válság.
• A folyamatosan növekvő költségvetési hiány egy-két nagy ország esetében visszafizethetetlennek fog látszani – legalábbis az infláció felpörgetése nélkül.

Mindkét esetben olyan viharok lehetnek, amelyek ma elképzelhetetlennek tűnő mélységbe lökik a forint árfolyamát. Nem lehet megjósolni, hogy ez mikor fog bekövetkezni. Akár holnap is kitörhet a pánik, de az is lehet, hogy még 2-3 évig tartható a mostani irány.

Magyar szemszögből három forgatókönyv képzelhető el:

1. A világgazdaság megússza a következő 3-4 évet komolyabb válság nélkül, ez alatt a „nem szokványos” gazdaságpolitika rakétái beindítják a hazai gazdasági növekedést, így a következő vihart már megerősödve fogjuk várni. Így legyen! De az én megítélésem szerint sajnos mindkét feltétel valószínűsége közel van a nullához, saját döntéseinket nem erre a verzióra alapozva kell meghoznunk.
2. Hamarosan vége lesz a globális pénzesőnek, a külföldi befektetők menekülni fognak Unorthodoxiából. Ezt látva a Fidesz vezetői megint a nemzetközi karvalytőke támadását fogják vizionálni. A jegybank devizatartalékának utolsó eurójáig harcolni fognak. Ez még nem lenne baj, ez a célja a devizatartaléknak. A probléma az lesz, hogy politikai motivációk alapján túl hamar, túl nagy összegeket fognak intervencióra költeni. Kérdés lesz, hogy mi fog tovább tartani, a jegybanki devizatartalék vagy a befektetői pánik. Ha az utóbbi, akkor az katasztrófa lesz. (A 2014-es választások előtt szinte biztosan nem fogunk megállapodni az IMF-el.)
3. Ha a 2014-es választások után tör ki az újabb válság, akkor a hazai kormányzati választ most lehetetlen előre jelezni. Ha Orbán Viktor marad a miniszterelnök, akkor is simán előfordulhat, hogy a következő ciklusnak olyan gazdasági miniszterrel vág neki, aki azt gondolja magáról, hogy hasznos dolgokat tanult az egyetemen. Ha szakítunk az unorthodoxiával és közgazdaságilag megalapozott politikát fogunk folytatni, akkor a nemzetközi partnerekkel is meg tudunk egyezni, egy kormányzati ciklus elején pedig az ezzel járó belpolitikai veszteség is vállalhatónak tűnhet.

Összefoglalásul elmondható, hogy amíg nem tör ki egy komolyabb válság, a forint az euróhoz képest várhatóan a 300-330-os sávban fog ingadozni, de erre tőzsdei-devizapiaci ügyleteket alapozni veszélyes lenne. A konkrét politikai döntések bennfentes információk nélkül kellő pontossággal nem jelezhetőek előre és a nemzetközi hatások is váratlanul megváltoztathatják a tájképet. Ha a fent leírt verziók közül a második fog bekövetkezni, akkor igen gyorsan eljuthatunk oda, hogy 500 forintot kelljen adni egy euróért.

Befektetési döntések meghozásakor továbbra is a biztonságot tartom a legfontosabb szempontnak. Szerintem rövid futamidejű értékpapírokban, bankbetétekben érdemes gondolkodni, én a részvényeket kerülendőnek tartom. Nagyobb vagyon esetén külföldi eszközökbe is érdemes fektetni. Egy hitelfelvétel esetén pedig megugró kamatok és gyengülő forint lehetőségével is számolni kell.

A weblap készítői semmilyen felelősséget nem vállalnak ezen elemzés alapján hozott – esetleg veszteséggel járó – befektetési döntésekért.
Rendkívül kockázatos pusztán a technikai elemzés alapján befektetni a tőzsdén. A végleges döntést mindenkinek csak saját befektetési stratégiája figyelembevételével, a fundamentumok vizsgálata után szabad meghoznia.