A technikai elemzés elmélete - bevezetés

A technikai elemzés a grafikonok vizsgálata alapján próbálja meg előrejelezni a tőzsdei árfolyamok alakulását. Két alapvető feltételezésből indul ki. Egyrészt abból, hogy már minden nyilvános információ beépült az árakba, ezért a jövőbeli árfolyamváltozások az előre nem jelezhető váratlan eseményektől és a befektetői hangulat változásától függnek. Másrészt feltételezi, hogy a befektetők tömegei hasonló szituációkban hasonló módon cselekszenek.

Az utóbbi évtizedekben nagyon sok elemzési eszközt dolgoztak ki a tőzsdei árak előrejelzésére, de sajnos ezek egyike sem számít teljesen megbízhatónak. Olyan módszer kidolgozása pedig elvileg sem lehetséges, amelyik hosszú távon biztosan nagyobb nyereséget hoz a piaci átlagnál, hiszen ha lenne ilyen, akkor idővel mindenki azt alkalmazná. Az viszont lehetetlen, hogy mindenki nagyobb nyereséget termeljen a piaci átlagnál.

A fundamentális elemzéssel szemben a technikai elemzés nem foglalkozik a pénzügyi információk feldolgozásával, például a makrogazdasági mutatókkal vagy a vállalat nyereségének alakulásával. Emiatt a technikai elemzést sok közgazdász az asztrológiával és a kártyavetéssel sorolja egy kategóriába. Annyiban igazuk van, hogy ez nem közgazdaságtan. Itt nem az számít, hogy mi a hír, hanem csak az fontos, hogy a hír milyen hatással van a befektetők cselekedeteire.

A technikai elemzésnek két megközelítésmódja terjedt el. Az egyik – amelyik elsősorban a rövid távon játszó spekulánsok számára lehet hasznos – főleg statisztikai módszereken alapul. Ki kell választani néhány olyan indikátort, amelyik az adott piacon viszonylag megbízható jelzéseket adott a múltban. Feltételezhető, hogy ezek az indikátorok a jövőben is jó jelzéseket fognak adni, hiszen egy adott piacon a piaci szereplők és azok habitusa ritkán változik. Az indikátorok kiválasztása után ki kell dolgozni egy döntéshozatali algoritmust, amely meghatározza a vételi és az eladási pontokat. Ezután csak annyi a teendő, hogy az algoritmust automatikusan követve kell kereskedni. Több előnye is van ennek a módszernek:
-Kiiktatja a szubjektív tényezőket, mivel az algoritmus szigorú követése megakadályozza egy-egy hír túlreagálását, illetve azt is, hogy hangulati elemek befolyásolják a befektetési döntést.
-Az algoritmus alapján számítógépprogram készíthető, aminek segítségével másodpercek alatt megalapozott döntések születhetnek.
-Következetes tőzsdei kereskedést eredményez, ami azért fontos, mert minden módszernek vannak veszteséges időszakai, a lényeg az, hogy hosszú távon nyereséget kell termelni.

Ennek a megközelítési módnak az a fő hátránya, hogy a szubjektivitás kikapcsolásával egyidejűleg az emberi intelligenciát is kiiktatja a döntéshozatalból. Nem biztos, hogy az a kereskedési taktika, ami eredményes volt a múltban az most is nyereséges. Időnként nyílván felül kell vizsgálni a döntéshozatali algoritmust. Ha a felülvizsgálat túl ritkán történik, akkor egy megváltozott környezetben óriási veszteséget termelhet a módszer. Ha túl gyakran változtatnak az algoritmuson, akkor az a következetes alkalmazás rovására megy. Ha pedig egy meghatározott veszteségszint fölött van felülvizsgálat, akkor a szubjektivitás kerül vissza a rendszerbe, hiszen a veszteség miatt a módszer kialakítói csalódottságot éreznek, nem tudják tárgyilagosan elemezni a helyzetet.

A technikai elemzés másik megközelítésmódja szerint az indikátorok és egyéb elemzési eszközök csak támpontot nyújtanak a befektetői hangulat meghatározásához. (Ennek a weblapnak a készítői ezt az irányzatot követik.) Az alapgondolat az, hogy ha ismerjük a jelenleg uralkodó tőzsdei hangulatot, akkor jó eséllyel eltaláljuk az árfolyamok változásának irányát is. Ebben a megközelítésmódban a technikai elemzéshez elsősorban pszichológiai érzék és józan ész szükséges. Az elemzések elkészítéséhez nincs szükség közgazdasági ismeretekre. (A sikeres tőzsdézéshez viszont kell annyi tudás, hogy a gazdasági sajtóban megjelenő információkat értékelni tudjuk.)

A pszichológiai megközelítésnek az a legnagyobb hátránya, hogy az elemző szubjektív véleménye erősen befolyásolja az eredményt. Ennek az az oka, hogy különböző indikátorok eltérő – sőt gyakran egymásnak ellentmondó – jelzéseket adhatnak és az elemzés készítője hajlamos az előítéleteinek megfelelő irányba mutató jelek túlértékelésére. (Ilyen problémával a fundamentális elemzők is küszködnek. Az elemzés során rengeteg adatot dolgoznak fel, amelyek között pozitív és negatív információk is vannak. Többnyire szubjektív megítélés kérdése, hogy milyen súllyal veszik figyelembe az információhalmaz egyes elemeit.)

További veszélyforrás, ami növeli az elemző hangulatának beépülését az eredménybe az, hogy ugyan azok a jelek néha többféleképpen is értelmezhetőek. Ezt a jelenséget egy pszichológiai hasonlattal szeretném megvilágítani: Ha beszélgetés közben valaki összefonja maga előtt a karjait, az annak a jele, hogy elutasítja, amit a másik mond. Más magyarázat is lehetséges, elképzelhető, hogy az illető fázik. Pontos helyzetértékelés csak a körülmények vizsgálatával készíthető. Ez a pszichológiában és a technikai elemzésben is így van.

Néhány javaslat megfogadásával csökkenthető a szubjektív megítélésből származó hibák aránya:
-Legyünk tárgyilagosak és igyekezzünk elkerülni, hogy kedvenc értékpapírunk legyen. Ha már az elemzés elkezdése előtt is érezzük, hogy valamelyik részvényt szeretnénk megvásárolni, akkor inkább álljunk el a szándékunktól, mivel magas a valószínűsége a hibás döntés meghozatalának.
-Ne figyeljünk túl sok indikátort. A technikai elemzés széles eszköztárából ki kell választani néhány módszert, ami illik a befektetési stratégiánkhoz és a személyiségünkhöz, és következetesen ezekre építsük a döntéseinket.
-Amikor befektetési döntést hozunk, akkor határozzuk meg vagy a stop loss szintet vagy pedig a befektetés időtávját, esetleg mindkettőt. A hibás elemzések elkészítésének esélye akkor a legnagyobb, amikor egy befektetés veszteségessé válik. Ilyen szituációban mindenki reménykedik abban, hogy a megvásárolt értékpapír visszanyeri a korábbi veszteségét, és ez a reménykedés megakadályozza a tárgyilagos elemzés elkészítését. Ez a csapdahelyzet csak úgy kerülhető el, ha a vételi döntéssel egy időben a pozíciózárás feltételeit is meghatározzuk.
-Olvassuk el más elemzők véleményét is. Az interneten rendszeresen megjelennek részvénypiaci elemzések, bár ezek általában a rövidtávú folyamatokra koncentrálnak és nem mennek tovább az ellenállások felsorolásán. (Sőt gyakran az is vitatható, hogy a felsorolt ellenállások egyáltalán ellenállásnak tekinthetőek-e.) Ha ellentmondás van a saját véleményünk és mások elemzése között, akkor gondoljuk végig, hogy mi lehet a különbség oka. Ez hozzájárul ahhoz, hogy tárgyilagosan szemlélhessük a saját munkánk eredményét. Abban is segít, hogy megértsük mások cselekedeteinek mozgatórugóit, ami az egyik legfontosabb feltétele a hosszú távon sikeres tőzsdézésnek.

A befektetői hangulat hosszútávú változása pontosabban előrejelezhető, mint a napi ingadozások, mert a pillanatnyi hangulatot elsősorban az aktuális hírek alakítják, míg hosszabb távon a gazdasági és a politikai klíma illetve az emberek jövedelmi helyzete a meghatározó. Emiatt a pszichológiai megközelítésmód alkalmazása elsősorban a több éves időtávban gondolkodó tőzsdei befektetők számára ajánlott. Ha a fenti szabályokat betartjuk, akkor képesek leszünk olyan elemzéseket készíteni, amelyek segítségével hosszú távon a piaci átlagot meghaladó hozamot érhetünk el.

Nagyon fontos, hogy soha se hozzuk meg a befektetési döntéseinket kizárólag a technikai elemzés alapján. Mindig olvassuk el a fundamentális elemzők véleményét is a kiválasztott értékpapírral kapcsolatban, hiszen a két módszer jól kiegészíti egymást. A tökéletes belépési pont a tőzsdén mindig az, amikor a gazdasági mutatók erősödésével párhuzamosan a befektetői hangulat javulására is lehet számítani.

Diagram típusok  »