Merre tart a gyorsnaszád?

Orbán Viktor az EU gazdaságát egy nehezen manőverező lomha hajóhoz hasonlította, a magyart pedig egy gyorsnaszádhoz. Ezzel aligha a növekedés sebességére célzott, hiszen ilyen téren a régió sereghajtói között vagyunk. Nyilván gazdaságpolitikai cikk-cakkjaink kiszámít­hatatlansága emlékeztette őt egy rendkívül fordulékony kishajóra.

Az utóbbi hetekben számos elképesztő manővert láthattunk.

• Miközben a sajtótájékoztatókon még a vízcsapból is az államadósság elleni harc folyik, a parlament megszavazta a törvényjavaslatot, amely 2016-ig felfüggeszti az új alkotmány államadósság-csökkentésre vonatkozó paragrafusait.
• A legutóbbi uniós csúcstalálkozó témája a német-francia javaslat volt az uniós tagországok költségvetési fegyelmének javítására. Az államadósság elleni harcunk kapitánya nemet mondott a túlköltekező országok automatikus szankcionálását tartalmazó tervre. Legalábbis a résztvevők így emlékeztek és a találkozóról kiadott hivatalos jelentésből is ez volt kiolvasható... Viszont Orbán Viktor néhány órával később egy sajtótájékoztatón már arról beszélt, hogy nem utasította el a javaslatot, csak egy ilyen súlyú kérdésben a parlament döntésére van szükség.
• Az IMF bohózat szinte naponta bővül egy-egy új felvonással. November közepén a miniszter a parlamentben arról beszélt, hogy gazdaságpolitikánkat kifejezetten az IMF véleményével ellentétesen hangoljuk... Három nappal később a minisztérium bejelentette, hogy az IMF-el hitelszerződésről tárgyalunk... Ott erről még nem tudtak, igaz másnap nekik is szóltunk, hogy tárgyalni szeretnénk... Az első – előkészítő – tárgyalási forduló félbeszakadt, mert nem voltunk hajlandóak teljesíteni az EU feltételeit... De ez nem is hivatalos tárgyalás volt, ergo félbe sem szakadhatott... A követeléseiknek megfelelően módosítottuk a törvényjavaslatokat... Nem fogjuk teljesíteni az irreális követeléseiket, küzdeni fogunk az érdekeink védelmében... Nincs is joguk beleszólni...

Az elemzők csak kapkodják a fejüket. Milyen irányt vesz a magyar gazdaságpolitika a következő években?

A válaszhoz meg kell érteni Orbán Viktor gazdaságpolitikai felfogását. Be akar indítani egy dinamikus és tartós fellendülést. Mindenáron.

Ezt elsősorban a magas jövedelmű emberek adójának csökkentésétől várták. Eddig hiába. Az SZJA csökkentésének pozitív hatását lerontották a kieső állami bevételek pótlása érdekében kivetetett különadók – melyek közül elsőként a bankadót vezettük be.

A bankadó kivetésének köszönhetjük a „gazdasági szabadságharc” kirobbantását, ami komoly károkat okozott: az IMF hitelnél jóval drágább piaci forrásból kell finanszírozni az államadósságot, vállalva a százmilliárdos nagyságrendű többletkiadást. Ezért még néhány szektort megterheltünk különadóval.

Az eredmény: a régió egyik leggyengébb gazdasági növekedése és több ezer milliárdnyi magánnyugdíjpénztári vagyon eltűnése. Mivel az utóbbi időben kommunikációs prioritássá vált államadósságot sem sikerült csökkenteni (a forint gyengülése miatt). Közben úgy tűnik, elkezdődött a következő világgazdasági válságidőszak.

A Bajnai kormánytól örökölt szűk gazdasági mozgástér szinte nullára csökkent. A gyorsnaszádos hasonlatnál maradva: egy kis öbölből egy kényszerpályát jelentő csatornába kerültünk. Innen a révkalauz (IMF - EU) segítségével is kijuthatunk de mehetünk a saját fejünk után is. Ez utóbbi esetben alkalmazhatunk unorthodox technikákat, vállalva a kockázatot, hogy a piaci hullámzás a parthoz fogja vágni és ronccsá töri kis hajónkat.

A baj nagy, de nem azonnali. Például a jegybanki devizatartaléknak még csak egy kis részéhez kellett hozzányúlni (a végtörlesztés miatt). Számomra egyértelműnek látszik, hogy a stratégiai cél nem változott, csak az odavezető útvonalterv módosult. Kis mértékben. Egyelőre nem adtuk fel a matolcsizmust.

Ha gazdasági mozgástér nincs is, politikai van. Lehet időt nyerni (az elvesztegetett másfél év helyett). A kétharmad lehetővé teszi a hozzáférést a jegybanki devizatartalékhoz. Az EU-val és az IMF-el lehet úgy is tárgyalgatni, hogy egyetlen olyan követelésüket sem teljesítjük, ami ellentétes lenne a terveinkkel.

Mi lehet a nagy TERV? Az általam legvalószínűbbnek gondolt verzió a következő:

• Előrehozott választások 2012-ben. Az ellenzék megosztottságának és tehetetlenségének köszönhetően garantált a Fidesz győzelem. A kétharmad persze nem biztos, ezért minden sarkalatos törvényt át kell nyomni addig.
• Forint gyengülés-gyengítés. Ez javítani fogja a hazai vállalatok pozícióját. A végtörlesztés a társadalmi bázis legfontosabb részét már kimentette a negatív következmények hatása alól. (A forint persze csak a választások után gyengülhet jelentősen – addig a piac megnyugtatása érdekében tárgyalgatunk az IMF-el.)
• Az adórendszer nagyjából marad úgy, ahogy most van. A korábban beharangozott, de a várható népszerűségvesztés miatt felhígult vagy parkoló pályára tett javaslatokat újra elő lehet venni: munka törvénykönyve, rokkantsági ellátásban részesülők számának csökkentése, munkanélküliek közmunkára küldése, stb.
• A gazdaság élénkítése költségvetési forrásból. Aligha véletlen, hogy az alkotmányos korlát csak 2016-ban lép életbe– előrehozott választások esetén csak a következő ciklus után. (Az uniós csúcstalálkozón is ezért elleneztük a francia-német javaslatot.)
• Piaci viharok persze lesznek, de ezek a jegybanki devizatartalék „ügyes” felhasználásával átvészelhetőek.
• A nehezén két-három év alatt túljutunk, utána a fellendülő gazdaság lehetőséget fog biztosítani a népszerűség visszaszerzésére.

Ez a legvalószínűbb verzió, de persze egyáltalán nem biztos, hogy így fog megvalósulni. A fent leírtak logikus magyarázatát adják az elmúlt időszak folyamatainak és Orbán Viktor szemszögéből nézve valószínűleg a legjobb forgatókönyvnek számít, de számos ellenerő is hat. A parlamenti képviselőknek saját pozíciójukat feladva – de legalábbis kockáztatva – kellene az előrehozott választások kiírásáról dönteni. A választói magatartás is kiszámíthatatlan, ilyenre még nem volt példa Magyarországon. És ami szerintem a legfontosabb: nem biztos, hogy lesz a döntéshozó(k?) számára alkalmasnak látszó időszak. (A kampány idején például egy nagymértékű forintgyengülés magaslabda lenne az összes ellenzéki párt számára.)

Az idő a Fidesz ellen dolgozik. A fülkeforradalom és a gazdasági szabadságharc miatt az összes jelentős partnerünkkel (USA, EU, IMF) összerúgtuk a port. Emiatt a politikai mozgástér is rohamosan szűkül. Az európai adósságválság végleges megoldása egyelőre nem látszik, annak eszkalálódása pedig maga alá temetheti a Fidesz népszerűségét. Ha nem lesznek előrehozott választások, akkor valószínűleg az utóbbi hónapokban látott vergődés fogja jellemezni a gazdaságpolitikát 2014-ig, ami akkor már szinte biztosan választási vereséget eredményezne.

Tehát a gyorsnaszád kapitánya – ha képes lesz saját középtávú érdekeit érvényesíteni – akkor a jövő év első felében az urnákhoz fogja szólítani a polgárokat. Most még szinte biztos, hogy nyerni fog. Az új parlamenti ciklus egy új gazdaságpolitika kezdetét is jelentheti, de én nem erre számítok. Az utóbbi időszak történései azt valószínűsítik, hogy a matolcsizmus folytatódni fog.

Annak ellenére, hogy az unorthodox gazdaságpolitika megbukott:

• A nyugdíjpénztári vagyon elfolyt, növekedés pedig nincs.
• Egy ilyen kicsi gazdaság, mint amilyen a magyar, a globalizálódott világban csak a külső partnerekkel együttműködve kerülhet jobb helyzetbe – nem pedig azok ellenére.
• A külső gazdasági környezet nem alkalmas egy állami forrásokból finanszírozott növekedés beindítására.
• A forint gyengülés a magas állami, vállalati és lakossági devizahitel állomány miatt több kárt fog okozni, mint az exportösztönzésen keresztül érvényesülő haszon.

A jegybanki devizatartalék felhasználásával kijuttathatjuk a gyorsnaszádot a nyílt tengerre, de ha ott piaci vihar idején el fog fogyni a tartalék(üzemanyag), akkor leáll a motor és elsüllyedünk.

Összefoglalva: Valószínűleg a két évvel ezelőtt kijelölt irányt a kapitány próbálja tartani és 2016-ban sokkal kétségbeejtőbb helyzetben fogja átadni a Fidesz a kormányrudat, mint ahogy ők azt 2010-ben átvették.

Csak reménykedni lehet abban, hogy akkor még a víz felszínén leszünk, nem pedig az alatt.

      Készült: 2011. december 28.