Megugró államadósság - emelkedő részvényárfolyamok?

Technikai alapon szemlélve a tőzsdei grafikonokat egyértelműnek tűnik, hogy vége a válságnak, március óta a részvényárfolyamok masszívan erősödnek. Ennek ellenére a legtöbb elemző egy hamarosan bekövetkező drasztikus korrekció rémével fenyeget. Legfontosabb érvük a fejlett országokban megugró költségvetési hiánnyal kapcsolatos. Az állami költekezés olyan mértékű egyensúlytalanságot visz a világ pénzügyi rendszerébe, amit figyelembe kell venni befektetési döntéseink meghozatalakor.

Kérdés, hogy igazuk van-e az árfolyamcsökkenésre tippelő elemzőknek? Ha a tőzsdékre gyakorolt hatást akarjuk elemezni, akkor a problémát két részre kell bontani:
1. Mennyire (lesz) súlyos a helyzet?
2. Hogyan hat ez a részvényárfolyamokra?

Az első kérdéssel kapcsolatban az a véleményem, hogy katasztrofális összeomlás lesz a dolog kimenetele. A növekedés bűvöletében élő politikusok és jegybanki döntéshozók számolatlanul öntik a pénzt a gazdaságba. Elképesztő összegeket költenek arra, hogy a jelzálogpiaci problémák miatt kialakuló recesszió egy kicsit enyhébb legyen és egy kicsit hamarabb érjen véget, mint ahogy az magától megtörténne.

Az IMF legújabb becslése szerint ebben az évben a költségvetési deficit a GDP-hez képest az Egyesült Államokban 13,5 százalék, Nagy-Britanniában 11,6 százalék, és Japánban 10.3 százalék körül várható és jövőre sem fog sokat javulni a helyzet. A politikusok nem lesznek képesek visszafogni az állami pénzosztást, mert akkor a szent tehénként kezelt növekedésre mérnének végzetes csapást.

Az IMF megjelentette arra vonatkozó becslését is, hogy a válság hosszú távú hatásai mekkora pusztítást végeznek majd. Eszerint 2014-re a kormányok adóssága a GDP 239 százaléka lesz Japánban, 132 százaléka Olaszországban, 112 százaléka az USA-ban, és 99,7 százaléka Nagy-Britanniában.
Forrás: hvg.hu    2009. VIII. 5.

Összehasonlításul: ma Magyarországon 70%-os államadósság terhe alatt nyögünk.

A gazdaságpolitikai döntéshozók azt állítják, hogy képesek lesznek kezelni a felmerülő problémákat. (Mi mást is mondhatna egy pénzügyminiszter vagy egy jegybankelnök?) Ha igaz amit állítanak, és előre tudják jelezni a kritikus helyzeteket, valamint megfelelő mederben tudják tartani a folyamatokat, akkor miért nem szóltak a jelzálogpiaci válság kialakulása előtt? Ezt a kérdést az angol királynő is feltette a London School of Economics-on és az intézmény két professzora válaszolt is rá:

A rizikókat a legjobb matematikus elmék elemezték, de a figyelmük csak a pénzügyi műveletek egy-egy szegmensére terjedt ki, így nem látták a rendszerszintű veszélyek kialakulását. ...
...a pénzügyi és gazdasági modellek ... jól működtek a rövid távú és alacsony kockázatok előrejelzésekor, de csak néhányuk volt alkalmas arra is, hogy rámutasson, mi történne, ha a dolgok oly módon fordulnak rosszra, ahogy az bekövetkezett...
...a társadalom élvezhette az alacsony munkanélküliséget, az olcsó fogyasztási cikkeket és a könnyen hozzáférhető hiteleket, a vállalatok pedig az alacsony hitelköltségeket. ...A kormányok élvezték a magas adóbevételeket, amelyekből többet költhettek a szociális kiadásokra, iskolákra vagy az egészségügyi ellátásokra. ... ez a kialakult helyzet hozzájárult a probléma tagadásának pszichológiájához.
Érdekükben állt, hogy homokba dugják a fejüket.
Forrás: hvg.hu    2009. VIII. 12.

A válság elmélyülése óta sem változott semmi. A modellek nem képesek használható előrejelzéseket adni akkor, amikor a gazdasági folyamatok alapjaiban megváltoznak (például senki sem tudja, hogy mi történik, ha a takarékos japán lakosság nem lesz hajlandó továbbra is 0 százalékos kamat mellett finanszírozni az államadósságot). A döntéshozók pedig továbbra is figyelmen kívül hagyják azokat a problémákat, amelyeknek kezelése a népszerűségük elvesztésével járna.

Hogyan fog megoldódni a helyzet? Az államadósságot három módon lehet csökkenteni. Az egyik lehetőség az, ha kamatostul visszafizetik. Ehhez adót kell növelni vagy kiadásokat kell csökkenteni. Mindkét verzió a gazdaság lassulását eredményezi. A második módszer az, ha elinflálják. Ebben az esetben a felpörgő infláció illetve később annak megfékezésére bevezetendő intézkedések okoznak háborús mértékű pusztítást. A harmadik változat az, hogy egyszerűen nem fizetik vissza, aminek a bejelentése az azonnali összeomlást eredményezi. Elvileg az is elképzelhető, hogy az államadósságot nem csökkentik, viszont a gazdaság "kinövi" azt, de ebben a verzióban azért nem hiszek, mert ahhoz egy gyors ütemű és hosszú ideig tartó fellendülésre lenne szükség, amit többek között éppen a magas államadósság tesz lehetetlenné.

A különböző kormányok más-más megoldást fognak választani. Attól tartok, hogy a következő évtizedekben az ezzel kapcsolatos próbálkozások kísérleti alanyai leszünk.

Ha ennyire súlyos a helyzet, akkor miért emelkednek a részvényárfolyamok? Az elemzéseimben miért adok vételi ajánlást? Ha az elemzők ilyen gyakran figyelmeztetnek a veszélyre, a befektetők miért hagyják figyelmen kívül azt? Ezekre a kérdésekre több fajta válasz létezik:

Vannak olyan (kis)befektetők, akik nem is értik a makrogazdasági összefüggéseket. Volt valamennyi megtakarításuk, azt látták, hogy a részvényárfolyamok viszonylag alacsonyak, vásároltak. A tőzsdei növekedés pedig öngerjesztő folyamattá tud válni, mert a múltban elért extra nyereségek egyre újabb és újabb befektetőket vonzanak a parkettre. A "profi" intézményi befektetők is vásárolnak. Amint azt a tőzsdei szereplőkről szóló elméleti részben leírtam, gyakran nincs is más választásuk. Ha a kisbefektetők olyan portfólióba teszik a pénzüket, ami részvényt tartalmaz, akkor az alapkezelőknek részvényt kell venniük.

A másik faktor, amit figyelembe kell venni a likviditás. A kormányok által a gazdaságba szórt pénz valahol van. A pénznek pedig az a természete, hogy valahova be kell fektetni. Sokan részvénybe fektetik. A világgazdaságnak van egy körülbelül négyéves ciklikussága. A következő (likviditás)szűkös időszak 1-3 év múlva kezdődik. A magas államadóssággal kapcsolatos problémák akkor fognak kritikussá válni.

A válasz legfontosabb része pszichológia jellegű. Régóta bizonyított tény, hogy az emberek képesek hozzászokni a veszélyhez és egy idő után figyelmen kívül hagyják azt. Például az atomerőműtől nem azok félnek, akik a szomszéd városban laknak, hanem azok, akik a robbanás lehetőségén és következményein csak akkor gondolkodnak el, amikor a közvéleménykutató felteszi nekik a kérdést. Ugyan így, azok a befektetők, akik heti 15 elemzést olvasnak a megugró költségvetési hiány veszélyeiről, egy idő után kevésbé félnek ettől, mint attól, hogy kimaradnak a következő emelkedésből.

És én miért adok vételi ajánlást? A válasz egyszerű: ha a világot megváltoztatni nem tudjuk, akkor alkalmazkodni kell hozzá. Ha a részvénypiacokon emelkedés várható és van befektethető pénzünk, akkor venni kell. Fontos viszont, hogy óvatosak legyünk, számoljunk a kockázatokkal, figyeljük a folyamatokat és ha kell, tudjunk dönteni akár veszteségrealizálásról is. Aki erre nem képes, annak azt ajánlom, hogy a mostani viszonylag kedvező helyzetben is kerülje el a tőzsdét.

      Készült: 2009. augusztus 16.