ROC (Rate of change) indikátor

Az ROC a legegyszerűbb momentum indikátor. Kiszámításához az aktuális árat kell elosztani egy meghatározott időszakkal korábbi árfolyamértékkel. Például a 20 napos ROC mostani értéke a mai záróár osztva a 20 nappal ezelőtti záróárral. Grafikonon ábrázolva az indikátor görbéje az 1-es érték körül ingadozik. (Két másik számítási módszer is elterjedt. Az egyik csak csak annyiban különbözik az általam használttól, hogy százalékos értékeket határoznak meg, például 0,97 helyett 97% az eredmény. A másik módszer használata során levonnak 100%-ot, tehát az indikátor a nulla érték körül ingadozik. Ezeknek a különbségeknek nincs jelentőségük, nem befolyásolják az elemzések végeredményét, csak más számok látszanak a grafikon szélén az értéktengely mellé írva.)

Amit a momentumról általánosságban leírtam, az mind igaz erre az indikátorra is. Az ROC a tőzsdei árak változásának sebességét méri és ez alapján próbálja előre jelezni a trendfordulókat. Elsősorban rövid időtávú technikai elemzés készítéséhez használható. A leggyakrabban a 12 napos, a 20 napos illetve a 30 napos beállítás fordul elő. Rövidebb időtáv esetén kisebb az ingadozási tartomány (hiszen 12 nap alatt kevesebbet változhatnak az árfolyamok, mint 30 nap alatt), viszont hevesebben ugrál az indikátor a szélső értékek között, mint hosszabb periódus esetén.

Többféleképpen szolgáltathat kereskedési szignált az ROC. Az első módszer egyenes következménye a momentum indikátorok általános alapelvének, miszerint a trendszerű mozgás irányának megváltozása előtt a mozgás lendülete általában csökken. Tehát vételi jelzést akkor kapunk, amikor az ROC elkezd emelkedni az alsó mélypontról, illetve akkor kell eladni, amikor az indikátor csökkenni kezd egy magas értékről. Ehhez meg kell határozni a túladott illetve a túlvett piaci szinteket és akkor kapunk kereskedési szignált, amikor a görbe visszafelé keresztezi ezeket a határvonalakat. Az ábrán négy olyan időszak is felfedezhető, amikor az indikátor kiválóan működött, lehetőség volt a mélyponton venni és a csúcsponton eladni. (Zöld pontozott vonalak mutatják a vételi és pirosak az eladási jelzéseket.)

Sajnos a határvonalak kiszámítására nincs képlet, azt „érzésre” kell kijelölni a múltbeli tapasztalatok alapján. Ez az egyik hiányossága ennek az indikátornak. A másik probléma az, hogy bárhol is húzzuk meg a határvonalat, bizonyos időszakokban a görbe – fals jelzéseket generálva - egymás után többször is keresztezi azt. (Ha pozíciónyitás után az indikátor újra a szintvonalakon kívülre kerül, akkor zárni kell a pozíciót, hiszen ellenkező esetben előfordulhatna, hogy huzamosabb ideig szembemennénk a piaccal, ami súlyos veszteségeket okozhatna.) A fent említett két hiányosság miatt az ROC kereskedési szignáljait nem így szokták meghatározni, ez a módszer inkább a továbbfejlesztett indikátoroknál, például az RSI-nél terjedt el.

A második módszer, amellyel kereskedési szignálokat lehet kimutatni, a divergenciák keresése. Ez a technika is a momentum indikátorok alapelvéből vezethető le. Divergenciának azt nevezzük, amikor az árfolyam és a momentum egymással ellentétes trendben mozog. Ilyen időszakokban az árak még a korábbi irányba mennek, de a mozgás lendülete már lecsökkent, közeledik a fordulópont. Például, ha az árfolyamok újabb és újabb mélységeket érnek el, miközben az ROC nem esik le a korábbi mélypontokig, akkor az eladói nyomás csökkenésére kell következtetnünk. Fordított esetben pedig az emelkedő piac kifulladásának a jele, amikor az árak egyre magasabban tetőznek, míg az ROC már nem képes elérni a korábbi csúcspontokat, tehát valószínűleg az árak is hamarosan csökkenni fognak. Az ábrán két olyan időszak is felfedezhető, amikor az árfolyam csúcspontjait emelkedő, az ROC maximumait pedig jobbra lejtő egyenessel lehet összekötni és a divergenciát az árak csökkenése követte.

Trendvonalak, alakzatok és támasz- illetve ellenállásszintek segítségével is meghatározhatunk kereskedési szignálokat. Ezeket a segédeszközöket ugyan úgy kell használni, mint ahogy az árfolyam elemzése során alkalmazzuk azokat. Viszont tudatában kell lennünk annak, hogy például egy trendvonal áttörése az ROC grafikonján kevésbé jelentős, mint ugyan ez az esemény az árfolyamgörbén, hiszen míg a momentum csak egy kalkulált érték, aminek előrejelző funkciója van, addig az árfolyam grafikonja a tényleges kereskedési adatokat tartalmazza.
A mellékelt ábrán több példa is látható ennek a módszernek az alkalmazására. 2005 januárjában az ROC értéke az emelkedő trendvonal alá került, amit az árak csökkenése követett. Március és május között egy fordított fej és vállak alakzat rajzolódott ki, aminek a vételi jelzése lehetőséget teremtett a vásárlásra a mélypont közelében. Október végén pedig egy csökkenő trendből tört ki az ROC görbéje, ami szintén kiváló vételi jelzésnek bizonyult.

A momentum indikátorok eredményes alkalmazásához nem csak azt kell ismernünk, hogyan kaphatunk kereskedési szignálokat, hanem annak is tudatában kell lennünk, hogy milyen piaci szituációkban működnek rosszul ezek az elemzési eszközök. A hírtelen tőzsdei irányváltások jelentik az egyik problémás helyzetet. Ilyenkor nem működik a momentum előrejelző szerepe, hiszen a kereskedés irányának megváltozását nem előzi meg a lendület csökkenése, hanem az egyik pillanatról a másikra megfordul a befektetői hangulat és az árfolyamok visszapattannak a korábbi szintjük közelébe. Emiatt az indikátor csak utólag képes jelezni a trendfordulót, hasonlóan például a mozgóátlaghoz. 2001. szeptember 11. után ilyen piaci szituáció alakult ki. Néhány napig a befektetők pánikszerűen adták el a részvényeiket, de a háborús hangulat csillapodásával rájöttek arra, hogy a terrortámadásoknak nincs közvetlen hatása a vállalatok működésére. A kereskedés iránya minden előjel nélkül megváltozott, és a S&P 500 értéke október 10.-én már ugyan azon a szinten volt, mint a terrortámadás előtti napon.

Az előző helyzetnél kritikusabb probléma a tőzsdei árfolyam stabilizálódásának idején adott fals jelzés. Az árak változásának üteme nem csak a fordulópontok környékén lassul le, hanem egy erőteljes trendszerű mozgás közben előforduló stabilizálódás vagy kisebb korrekció idején is. Az ilyenkor kapott téves szignálok jelentős veszteségeket okozhatnak, mert a legrosszabb pillanatban veszünk fel a piaci mozgás irányával szembeni pozíciót. Például a S&P 500 index grafikonja csökkenő trendben mozgott 1998-ban július közepétől október elejéig. A csökkenés előtt az ROC eladási jelzést adott, ami kiváló kereskedési szignálnak bizonyult. Viszont a korrekciós időszakok végén - augusztus közepén és szeptember közepén - volt egy-egy veszteséget okozó vételi jelzés közvetlenül a zuhanás folytatódása előtt.

A harmadik olyan piaci szituáció, amikor a momentum indikátorok félrevezetnek bennünket, a hosszan tartó, egyenletes növekedésű vagy lejtésű trendek időszakai. A mellékelt ábrán egy rendkívül stabil emelkedő trend rajzolódik ki: egy év alatt 30%-kal került magasabbra az index értéke. Aki automatikusan követte a 20 napos ROC jelzéseit, az a mélyponton képes volt beszállni az emelkedésbe, viszont egy hónappal később, az első kisebb korrekció idején 3 %-os nyereséggel lezárta a pozícióját. A részvényárak további növekedéséből már nem tudott profitálni, hiszen több vételi jelzést nem adott az indikátor.

Összefoglalás
Az ROC a legegyszerűbben számolható momentum indikátor, viszont alkalmazása számos nehézségbe ütközik. A túladott illetve a túlvett szintek meghatározásának bizonytalansága illetve a fals jelzések magas aránya miatt ma már nem használják széles körben. Régebben az egyszerű számítási módszer előnyt jelentett, de a számítástechnika korában már nem probléma, ha a bonyolultabb képletű mutatószámokkal kell dolgozni.

Ennek ellenére, aki meg akarja tanulni a technikai elemzést, annak érdemes megismernie az ROC alkalmazását és próbaképpen készíteni néhány elemzést a segítségével. Könnyebb megérteni a képletek mögötti elméleti megfontolásokat ebben az egyszerű esetben, mint a komplikáltabb módszerek tanulmányozása közben.

Természetesen úgy is készíthető technikai elemzés, ha valaki nem tudja, mit miért csinál, csak követi a kereskedési szignálok meghatározásának szabályait. Viszont meggyőződésem, hogy ha valaki érti az indikátorok működését, akkor ritkábban fog tévedni a befektetési döntéseiben, mint az, aki csak az alkalmazási módszereket tanulta meg.

Ugrás a következő elméleti anyagra  »