MACD indikátor

Az MACD az egyik legmegbízhatóbb és leggyakrabban használt momentum indikátor. Számítási módszere viszonylag egyszerű: két különböző periódusszámú mozgóátlag hányadosa. Általában a 12 napos exponenciális mozgóátlagot osztják el a 26 napos exponenciális mozgóátlaggal. Az indikátor értéke az 1-es érték körül ingadozik. (Elterjedt az a képlet is, amikor a mozgóátlagokat nem osztják egymással, hanem a rövidebb mozgóátlagból kivonják a hosszabb értékét. Ebben az esetben az indikátor a nulla közép körül ingadozik. Elvi okokból jobbnak tartom az általam is használt számítási módszert, hiszen a tőzsdén az árak változásának százalékos aránya a fontos, nem pedig annak mértéke forintban vagy pontban. Egy rövid idő alatt bekövetkező nagyobb mértékű árfolyamelmozdulás torzíthatja az MACD grafikonját, ha azt kivonással határozták meg. Gyakorlati jelentősége viszont nincs a képletek közötti különbségnek, mert a kereskedési szignálok időpontját érdemben nem befolyásolja.)

A mellékelt ábrán az S&P 500 index látható a 12 és a 26 napos exponenciális mozgóátlaggal, valamint az MACD-vel a grafikon alsó részén. A rövidebb mozgóátlag a hosszabb körül ingadozik. (Az indikátor innen kapta a nevét, az angol moving average convergence-divergence rövidítése.) Amikor az index értéke meredeken emelkedik vagy csökken, akkor növekszik a különbség a két mozgóátlag között, amikor pedig csökken az árak változásának sebessége, akkor a két mozgóátlag is közel kerül egymáshoz. Tehát az MACD a piac lendületét méri és jellemzőek rá a momentum indikátorok általános tulajdonságai. Minél meredekebb az árfolyamnövekedés üteme, annál magasabban fut az MACD értéke a középvonal fölött, a zuhanások idején pedig mélyen a középvonal alatt tartózkodik az indikátor. A többi momentum indikátorhoz hasonlóan az MACD is akkor ad vételi jelzést, amikor az alsó mélypont után elkezd emelkedni a grafikonja, és akkor kapunk eladási jelzést, ha a tetőpont után csökken az értéke.

Az MACD segítségével többféleképpen is meghatározhatunk kereskedési szignálokat. Elvileg az ROC-nál bemutatott módszerek közül a divergenciák, az alakzatok, a trendvonalak, a támasz- és ellenállásszintek itt is alkalmazhatóak, de a gyakorlatban nem ezek terjedtek el. A befektetők többnyire szignálvonal segítségével határozzák meg a belépési és a pozíciózárási pontokat. A szignálvonal általában az MACD 9 napos exponenciális mozgóátlaga. Vételi jelzést akkor kapunk, amikor az indikátor a középérték alatt tartózkodik és a szignálvonalat alulról fölfelé keresztezi. A pozíciót pedig akkor kell zárni, amikor az indikátor visszakerül a szignálvonal alá. Az elemzők általában fontosabbnak tartják azokat a vételi jelzéseket, amelyeket a középvonaltól távol kapunk, mert ez jelenti a piac visszatérését a túladott tartományból.

A grafikonon ábrázolt időszakban összesen 15 vételi jelzés volt. (Ezek, illetve a hozzájuk tartozó eladási jelzések egy részét bejelöltem az ábrán.) A tizenöt pozíciónyitásból hét nyereséggel, nyolc pedig veszteséggel zárult. 2004 április elejétől 2006 július végéig az indikátor automatikus követése 127 pont nyereséget eredményezett, miközben az index 145 pontot emelkedett. Ez első ránézésre nem túl impozáns teljesítmény, de azt is számításba kell venni, hogy az időszak alig több, mint harmadrészében volt nyitott pozíció, közben másba is be lehetett fektetni a tőkét. Tehát időarányosan körülbelül kétszer akkora hasznot lehetett elérni az MACD automatikus követésével, mint a „megvenni és beleülni” stratégiával.

A többi momentum indikátorhoz hasonlóan az MACD is téves szignálokat ad olyankor, amikor az árfolyamgrafikon formája jelentősen eltér a szabályos hullámmozgástól. A leggyakrabban az fordul elő, amikor egy erőteljes trend közben egy kisebb korrekció erejéig csökken le a piac lendülete. Ilyenkor a momentum indikátorok „segítségével” a legrosszabb időpontban veszünk fel a piaci mozgással szembeni pozíciót. A fenti példában háromszor is előfordult ez a helyzet: 2004. augusztusában, 2005. áprilisában és 2006. júniusában. Fontos megjegyezni, hogy ha vételi pozíció nyitása után az indikátor görbéje újra alá kerül a szignálvonalnak, akkor zárni kell a pozíciót, hiszen ellenkező esetben hosszú időre beragadhatunk a piaci mozgás irányával ellentétes befektetésbe.

A másik gyakori tőzsdei szituáció, amikor az MACD – a többi momentum indikátorhoz hasonlóan – alulteljesíti a piacot, a hosszú ideig egyenletesen növekedő (vagy csökkenő) trendek időszakai. A mellékelt ábrán a S&P 500 grafikonja látható 1994 és 1995 között. 1994 végén egy masszív emelkedő trend bontakozott ki, aminek a kezdetén vételi jelzést adott az indikátor, viszont az első kisebb korrekciónál eladási szignál érkezett, amit már nem követett újabb vételi jelzés a vizsgált időszakban.

Az MACD-t nem csak az eddigiekben leírt 12-26-9 beállítással lehet használni. Gyakori még például a 8-17-9 beállítás is. A szakirodalom - múltbeli adatsorokon végzett tesztek alapján - ezt a két kombinációt tartja a legjobbnak. Természetesen a technikai elemzést támogató speciális szoftvereken lehetőség van ettől eltérő paraméterek megadására is. Rövidebb mozgóátlagokkal számolva gyorsabban követi az indikátor a piaci elmozdulásokat, de sajnos téves szignált is gyakrabban kap a befektető.

Az is dolgozhat a fentitől különböző beállítással, aki Excel-ben vagy valamely más táblázatkezelőben készít elemzéseket. A különböző intervallumszámú exponenciális mozgóátlagok számításához szükséges x értékeket a következő táblázatban foglaltam össze.

Mozgóátlag intervalluma 5 6 7 8 9 10 11
X értéke 0,4 0,33 0,29 0,25 0,22 0,2 0,182
Mozgóátlag intervalluma 12 13 14 15 16 17 18
X értéke 0,167 0,154 0,143 0,133 0,125 0,118 0,111
Mozgóátlag intervalluma 19 20 21 22 23 24 25
X értéke 0,105 0,1 0,095 0,091 0,087 0,083 0,08
Mozgóátlag intervalluma 26 27 28 29 30
X értéke 0,077 0,074 0,071 0,069 0,067

Összefoglalás
A történelmi tapasztalatok alapján az MACD az egyik legmegbízhatóbb és éppen ezért az egyik legnépszerűbb momentum indikátor. A tőzsdei árfolyamok változásának sebességét közvetve méri. A számítási módszere azon a matematikai törvényszerűségen alapul, hogy gyorsuló ütemű tőzsdei növekedés vagy csökkenés idején a különböző intervallumú mozgóátlagok közötti távolság is növekszik. A befektetők a vételi és az eladási jelzéseket szignálvonal segítségével szokták meghatározni.

Természetesen az MACD jelzéseit is kritikus szemmel kell nézni a technikai elemzés során, hiszen – a többi momentum indikátorhoz hasonlóan - csak olyankor képes előre jelezni a trend irányának megváltozását, amikor az árfolyamgörbe alakja nem tér el jelentősen a szabályos hullámmozgástól. Például az árfolyamok hirtelen irányváltását az MACD sem képes előre jelezni, vagy egy erőteljes trend közben előforduló kisebb korrekció idején veszteséget eredményező kereskedési szignált adhat.


Ugrás a következő elméleti anyagra  »